2011. 04. 30.

Kisfiú manója






4.


Egy pécsi ismerős anyukánál voltunk megnézni a házat, mert nagyfia nem mer egyedül a szobájában lenni. Ezt a történetet elolvashatod.
A kisfiúra is kíváncsiak voltunk él-e manó vagy tündér mellette. Másfél éves fiánál egy manó lakik. Ilyennel még nem találkoztunk. Pálcával ki szerettük volna mérni, hogy helyileg hol áll a manó a szobában, de az mindig más pontot mutatott, mindig a kisfiú mögött. Ekkor értettük csak meg, hogy amerre fut a fiú, arra a manó. Mindig vele van, de főként a nyomában. A baba tud vele kommunikálni.

Édesanyja annyira nem hitt benne, de egy héttel később, amikor újra találkoztunk velük, elmesélte. Egyszer, amikor a baba nem működött együtt nem lehetett becsatolni a babakocsijába. Könyörgött, kérte, mindent kipróbált, de nem sikerült rávenni kicsi fiacskáját, hogy üljön be. Mire eszébe jutott a manó. Ez mondta neki: „Ide figyelj manócska, én azt szeretném, hogy a baba beüljön, kérlek kérd meg rá!” s csodák csodájára a fiú a kapálózást, rugdalózást abbahagyta, és hagyta magát bekötni.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése