2011. 05. 20.

Égési sérülés – karmikus adósság

2011 tavasz

17. eset
Pécsi harmincas éveiben járó anyuka csatlakozott a pécsi Életút foglalkozáshoz. Ennek keretében mesélte el, hogy 4 éves korában egyszer kamillás gőzölés során leforrázódott a bal karja. Emiatt nem tudta teljesen kinyújtani a kezét, 5 évesen megműtötték. Kamaszkorában nagyon zavarta őt a karja, mind az önbecsülésében, mind a hiúságában, és szerinte emiatt is sportolt olyan sokat akkoriban.

Az csoportfoglalkozáson évek óta hozzánk járó, Égiekkel kommunikálni tudó tagok vesznek részt, akiknek a segítségével megtalálhatjuk a problémák gyökerét. Mindenki a hölgyre gondolt, és rákérdezett, hogy a gyerekkori balesete miért történt, volt-e előzménye?

Valamelyikünk megkérdezte, ki volt a felelős a forrázásért, anyukája, vagy az apukája. Ezt csak ezért szerette volna megtudni, mert fontos szerepet játszik a történetben. Az édesanyja nem figyelt oda eléggé.

Pár perces ráhangolódás után végig kérdeztem, kinek milyen gondolata született, látott-e valamit, mire jutott. Általában mindegyikünk mond valamit, és a végén kirakjuk a mozaikokból a képet. A mostani kép így festett:

Spanyol, portugál háború folyik, melyben a hölgy egy hajó másodkapitánya valamikor a 15. században. A hölgy édesanyja a kapitány, a mostani lánya pedig a beosztott.
Égő ágyúgolyót kap a hajó, és a hölgy amiatt, mert kapitány szeretett volna lenni, belökte a hajó tényleges vezetőjét (a mostani anyukáját) a lángokba, aki ott meghalt. A hajó épségben marad, a háborút megnyerték, a másodkapitányt győzedelmes hazafiként ünneplik, és kinevezik kapitánnyá.

A hölgy a mostani életében önként, és dalolva saját maga választotta a hálótervébe a kamillás égési sérülést, azért hogy megtapasztalhassa annak következményeit. Ugyan nem halt meg, de gyerekkorától kezdve sokáig kínlódott vele.

Most pedig mindkét élményt, a múltbelit is és az ez életbelit is feloldjuk. A hölgy bocsánatot kért az édesanyjától, és megbocsátja a leforrázást is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése