2011. 05. 21.

Segítés az életfeladat



19.
2005.11.30.
Pécsi harmincas éveiben járó hölgy keresett fel azzal a kérdéssel:

„Milyen a megítélésem odafent?”

Lelke így válaszolt:
„Ilyen erőbedobással akár többet is tervezhetett volna a lélek, mint, ahogyan azt kitalálta a hálótervében. Nagyon nagy a kilátás az embereken való segítésre. A hölgy nagyon jól teszi a feladatát. Amennyiben most tudatosan rábólint az embereken való segítésre, – melynél annyi lenne a dolga, hogy többször, jobban odafigyelve hallgatja meg őket – úgy magasabb lépcsőre lép a fejlődés útján. Ebben az esetben a lélek kiterjeszti az ismeretségi körét a hölgynek, hogy több ember találja meg őt. A lélek nagyobb lehetőséget lát benne, mint, amilyenre gondolt.”

Következő alkalommal a lélek beszélt (nekem diktálta le otthon, én pedig felolvastam neki az üzenetet) a hölgyhöz.
„Kérdezlek: most hogy megértetted miért vagy itt a Földön, mi értelme van az életednek a családod támogatásán kívül, van-e kedved az embereket felvilágosítani ugyan erről: ők miért vannak itt a Földön stb. Ha ezt választod, akkor ezzel ledolgozhatod előre azokat a jövőben bekövetkezendő megtapasztalásokat, amelyeket a másokon való segítésed által már nem szükséges megélned. Neked még nem volt olyan sok életed a Földön, ebből kifolyólag túl sok tapasztalatod sem, és ha vállalod az empatikus „lelki szemetesláda” szerepét, akkor bővül a tapasztalati listád, és már nincs szükséged azok megélésére. Ezt nevezzük kegynek.
Mit kell hozzá tenned?
§ Levetkőznöd kishitűségedet. Ne ítéld magad alacsonyabbra, mint ami valójában vagy. Tessék többet tartani magadról! Segíteni igazán csak akkor lehet, ha a segítő is bízik önmagában, és helyesen ítéli meg magát.
§ Ha felvállalod feladatod, akkor magad is „profi” segítővé válsz, feltéve, ha előre elhiszed, hogy te is az lehetsz!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése