2011. 07. 02.

Fejvégű szülés - határozott élet

25. eset
A születésélmény foglalkozáson részt vett egy ötvenes éveiben lévő pécsi hölgy. A foglalkozás alatt részben átélte, viszont látta, részben kiderültek a következő információk.

Amikor a szülei megismerkedtek egymással édesanyja hallott arról, hogy a fiú, aki megtetszett neki néha alkoholizál. Ezt a fiú megtudta, és rendkívüli módon vigyázott arra, hogy a lány jelenlétében sose fogyasszon szeszes italt. Egészen az esküvő alkalmáig az orránál fogva vezette menyasszonyát, aki immáron meg volt róla győződve, hogy vőlegénye nem iszákos. Amikor kiderült a turpisság, édesanyja nagyon becsapottnak érezte magát, de akkor már késő volt. Így indult a házasságuk.
A babát, aki testvére érkezése után másfél év múlva betoppant hozzájuk nem várták. Édesanyját sokkolta a dolog, hogy megfogant. Édesapja sem várta, de ha már jött, örült, hogy lesz egy fia, akivel majd együtt focizhat. Éppen rossz szociális körülmények közt voltak. Apja nem törődött azzal, hogy miből fognak majd megélni, viszont ezen édesanyja annál inkább aggódott. A pécsi hölgy életét átszövi az aggódás. A foglalkozás során ezt az aggódást feloldjuk. Mára már felnőtt, érett fejjel rálát arra, édesanyja miért nem örült egyből jöttének, rálátása van, hogy édesapja nem foglalkozott mások életével, a sajátjával volt elfoglalva. Így teljes szívéből megbocsáthat édesanyjának, és megköszöni, elengedi eddigi élete során megtapasztalt aggódást, de a jövőre nézve már nem szeretné gyakorolni.
Foganása szempontjából a szűk családi körnek közömbös volt jötte.


A baba élénk izgatottsággal, az ismeretlenség izgalmával vetette bele magát ebbe az új leszületésbe. Foganása előtt nem foglalkozott azzal, hogy nem várt gyermek, sem szülei problémáival, azaz apja önzőségével, anyja magára hagyatottság érzésével, azért mert ő pont ezeket a körülményeket szerette volna megtapasztalni. Persze mindig nyitva áll a lehetőség, hogy szülei másképpen reagáljanak, problémáikat ne a lehető legrosszabb passzban éljék át. De ha foglalkozott volna ezzel a lélek, akkor ma nem itt élne.

Pocaklakóként is megmaradt ennél a stramm, határozott kiállásnál. Elszántan érkezett erre a világra, magzatként is így gondolkodott. Bizalom, hit, jó érzés,- ezeket élte át. Összekapcsolódott édesanyja gyermeke felé irányított szeretetével, így sikerült átélnie az ősbizalmat (nagyon fontos az ősbizalom átélése!), melynek hatására tényleg talpraesett, kitartó lett felnőttkorában. De emellett anyja folytonos aggódása ambivalenciát okozott a hölgynél, mely az életébe érkező problémák esetén mutatkozik meg. Amikor gond üti fel a fejét, aggódni kezd. Már nem lesz annyira határozott, kétkedni kezd saját magában, mint ahogyan annak idején édesanyja is tette.

Viszont, amikor nem aggódott, akkor azt gondolta édesanyja: majd csak lesz valami. Unottság, belenyugvás jellemezte őt a várandósság alatt. Ennek következtében a hölgy menekül az ilyen helyzetekből. Nem szereti ezt az unott, szeretethiányos szürkeséget.
Édesanyja, ahogyan korábban sem, várandóssága alatt sem vállalta fel a nyílt konfliktusokat, melyek tünet formájában jelentkeztek a 9 hónap alatt. Sajnos arra sem volt lehetősége, hogy kipihenje sem fizikailag, sem lelkileg „terhességét”. Nagy volt rajta a nyomás, így várandósan is ólmos fáradságot érzett.

Azt a tényt, hogy férje becsapta, hogy nem gondoskodott kellőképpen a család létfenntartásáért a feleséget nagyon megviselte. Ráadásul még túl gyorsan, is, hirtelen érkezett a baba, ezeket mind nem tudta az asszony feldolgozni. Annyi sérülés lakozott benne, hogy egyszerűen képtelen volt mind felülírni, és a babára szeretettel gondolni, bút elfeledni. Ez a szeretethiányos állapot okozott nála, illetve a lánynál is kamasz korában szívszúrást. A szívszúrás a foglalkozás során konkrétan akkor volt érezhető, amikor édesanyja megtudta, hogy kezdődik a szülés. Nyugtalan és ideges lett.

A baba születése időben, gyorsan történt. Fejjel előre érkezett. A foganási határozottsága itt is megmutatkozott. Még a külső tényezők sem térítették el, hogy egyenesen a világra jöjjön. Mert ugye mondhatta volna azt, inkább később, de nem mondta, mert az ősbizalom nektárjából teljesen feltöltötte kincseskamráját, ezért született időben. Nem állt ellent, nem mutatta a popsiját, nem feküdt keresztbe, hanem fejjel előre bújt ki. A születési szakaszokat is jól vészelte át. Kialakult a megküzdési stratégiája, amit a jelen életben rendkívül jól alkalmaz.
Amikor kibújt érezte anyja első csalódottságát, hogy nem fiú lett, de ez lassan átváltozott anyai szeretetté, büszkeséggé. Szép, egészséges baba született! Nem sírt, nézelődött.

Hamarosan a hölgy átélt élményeit is elolvashatjátok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése