2011. 08. 03.

Az első találkozás az itt ragadt lélekkel

1999. július 24.
Könyvben nem olvastunk róla, tanításban nem volt közkincs, de ettől még létezett. Az első földhöz ragadt lélekkel a sümegi várban találkoztunk. Az egyik bástyán a lőrésben ott állt egy eredeti ágyú, még a várvédő időkből. Amikor közel mentünk hozzá, meglepve tapasztaltuk, hogy szúr-bök. Olyan volt, mint amikor a műszálas melegítő feltöltődik, és a kisülés megcsípi az ember kezét. Ehhez jött rögtön a gondolat, hogy nem elektromosság szúrt meg, hanem hiszen ez egy várvédő. A pattantyús, aki ott maradt az ágyúja mellett, mintegy 300 év óta. Tisztán lehetett fogni a gondolatait, ahogy ráhangolódtunk: „Menjetek innen, ez az én ágyúm.” Akkoriban még nem tudtuk, hogy földhöz ragadt léleknek kell hívni, csak pattantyúsnak szólítottuk. Megnyugtattuk, hogy nem bántjuk az ágyúját, és barátságos szándékkal vagyunk. Arról még fogalmunk sem volt, hogy ő szorul segítségre, és a Jézusi szeretet átadásának segítségével visszakerülhet a szellemi világ körforgásába. Így csak otthagytuk, hadd őrizze az ágyúját.

Ezzel a módszerrel lehet haza segíteni a földhöz ragadt lelkeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése