2013. 08. 20.

Hogyan segítettem egy földhöz ragadt anyának és kislányának haza menni?


2013/8.


Gabi osztotta meg velem ezt a történetét.
"Mátrában töltöttünk pár napot. Egyik este, mindenki aludt már, nyitott szemmel feküdtem az ágyban. Ellazultam és próbáltam figyelni a körülöttem lévő dolgokra, hangokra. Egyszer csak a fejemben megjelent egy piros ruhás fiatal nő. Elhessegettem magamtól a képet, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget. Majd egyszer csak guggolva láttam magam, ahogy egy nyolc éves forma barna, hosszú hajú kislány, gombolja be az ingem felső gombját. Rámnézett és azt mondta: azt mondják te tudsz segíteni. Meghökkentem. Mögötte láttam ismét a piros ruhás nőt.  Rájöttem, hogy sem ő, sem a kislány nem az élőkhöz tartoznak már, és szeretnének tovább lépni. A nőre néztem ismét, és megkérdeztem, hogy lehet, hogy a kislány ilyen kicsi és már nem él. Akkor a nőből végtelen szomorúság áradt és azt mondta, nem figyelt és baleset történt. Végül nem tudta megbocsátani magának és egy év múlva a kislánya után ment. Úgy éreztem megszakad a szívem miattuk. Minden erőmmel rájuk koncentráltam és annyi szeretetet küldtem feléjük, amennyi csak tőlem telt. A következő kép, amit láttam, hogy távolodnak. A kislány visszafordult és integetett, anyukája szomorkás mosolyán éreztem, mennyire hálás. Mikor ismét csak a szoba plafonját láttam, elképesztő erővel áramlott az energia a bal kezembe. Nagyon jó érzés volt. 
Szívből remélem, hogy minden jól alakul későbbi életükben. De jó lenne hallani felőlük még... "
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése